Vidám és cseles lovak, lóvátett lóbarátok humoros-izgalmas kalandjai bontakoznak ki a Lóbarátok képregény sorozat nyomán készülő regénynek. Ez az állati történet valójában nagyon is emberi viselkedési formákat és szokásokat villant fel. Kedvcsinálóként belelapozunk és megmutatunk egy részletet az elejéről…
Panka lóugrásban
Panka vágtatva sietett hazafelé a suliból. A szomszéd ház előtt lelassított és ügetésre váltott. Így haladt el a postás mellett és köszönt neki. A postás hirtelen lefékezte a biciklit és a lány után nézett. Megesküdött volna, hogy igazi patadobogást és nyerítést hallott. És ez már nem először fordult elő, ha ezzel a lánnyal találkozott. Érlelődött benne a döntés, hogy orvoshoz fordul, de elbizonytalanodott: lehet, hogy csak átkéri magát kézbesítőnek egy másik körzetbe...
Panka a kapuhoz már lépésben érkezett. A kulcs könnyedén fordult a zárban, és közben a kulcstartón fityegő aprócska patkók, zablák és kengyelek a könnyűlovasság indulójának dallamait csilingelték. Az utcai kaputól egyenes járda vezetett a ház bejárati ajtajához, ám Panka ezúttal is szertartásosan kerülte a kikövezett utat.
Hétfő volt, még négy hosszú napon át nyomja a hátát az iskolatáska a hétvégi utazásig, de a hátizsákja kincset rejtett. Ezért aztán a a szokásosnál is nagyobb örömmel és egyetlen verőhiba nélkül teljesítette a kerti sövényekből, bokrokból, virágágyakból és egy kis tókából alkotott díjugrató pályát. Végezetül könnyedén átlendült a bejárati ajtó melletti egy méteres sövényen. Ekkor az ajtó előtti teraszon lustán heverésző macska felpattant, majd rutinosan egy tüskés borbolya bokor mögé menekült a lány várható simogatása elől.
Az ajtón belépve, Panka a nappaliban sakktábla szerűen lerakott taposó csempén lóugrásokkal haladva közelítette meg anya állandó délutáni búvóhelyét. Ez volt a konyha, az abrakkészítés helyszíne.
- Újra a ménesben az elkóborolt csikó! - köszönt Panka.
- Hallottam, mivel lóhalálában érkeztél! - üdvözölte az anyja, majd kisöccséről kérdezte:
- Pepit nem láttad?
- Nem. Mostanában lelassult, csak poroszkál…
Aztán következett a megszokott drámai kérdés, a halálos döfés:
- Mi volt a suliban?
- Semmi.
- Az lehetetlen.
- Jó. Akkor a szokásos.
- Pontosabban?
- Örökös fenyegetettség…
- Ugyan már!
- De tényleg! Nem jó érzés zsákmányállatként odavetve a tanárok elé...
- Zsákmányállatként? Hát innen fúj a szél! Mindig csak a lovakon jár az eszed, te lány!
- Ez azért így nagy túlzás! - ellenkezett Panka, miközben ujjaival végigkutatta zsebeit a három hete kabalaként magánál tartott zabszemek után nyomozva. Ott lapult valamennyi, így aztán vidáman sarkon fordult.
- Az istállóban leszek - mondta, majd a szobája felé vette az irányt és felnyargalt a lépcsőn.
Ló-lak
Panka szobája leginkább egy istállóra emlékeztetett. A falon lovas képek, felaggatott ostorok, kantárszárak, kötőfékek, lovaglópálcák és egyéb lovas felszerelések tucatjai. Az ágyban a modern rugós matrac helyén szalmazsák, a paplan helyett pedig lótakaró pokróc szolgálta a kényelmes alvást és garantálta a kalandos lovas álmokat. A szándékosan betelepített legyek csodálkozva ültek a fotel helyett használt nyereg kápáján: nem értették, hogy miért nem találják a lovat, miközben érzik annak illatát. Panka ugyanis a szénaillatú spray mellett eredeti lószagot párologtató mécsest is bevetett az otthonosabb környezet megteremtése érdekében.
Amúgy minden makulátlanul tiszta és rendezett volt, semmi sem hevert szanaszét. Ez volt ugyanis a megegyezés alapfeltétele, amely a szülők és közte létrejött. Szabadon rendezhette be a szobát, ha rendesen takarítja és önállóan kialmoz maga után a tizenkét éves nagylány.
Az ágy fölötti lovas könyvek között külön polcon sorakoztak a Lóbarátok képregény zsebkönyv sorozat egyes részei, egy kivételével. A legújabb rész, a tizenegyedik folytatás ugyanis ma jelent meg és Panka éppen most kapta elő nyeregtáska formájú hátizsákjából. Aztán az ágyon kényelmesen elnyújtózva belelapozott...
Talán félóra telt el ebben az idilli állapotban, amikor felnyerített a telefonja. A barátnője hívta:
- Szia, Kata! Igen, én is azt olvasom. Majd később megbeszéljük, most kikapcsolom a mobilt,,,
A nagyi tanyája
Ezen a napon, a messzi Betyár tanyán is hétfő volt. És nagy nyüzsgés, ugyanis megszületett a Mara nevű szépséges kanca várva várt kiscsikója, aki a Csika nevet kapta.
Az esemény után Lali papa kikísérte az állatorvost. Öreg cimborája volt a doki, aki ezúttal éppen az ezredik csikót segítette világra. Az állatdoktor elgondolkodva megveregette Lali papa hátát:
- Tudod, Lalikám, az ezer még birkából is sok, nemhogy lóból…
- Hát igen, öreg cimbora, ez már tapasztalat a javából!
- Éppen ezért merem bátran kimondani: ez a ma született csikó nem akármilyen jövevény! Tudod jól, hogy én segédkeztem az apjának, Patkónak a születésénél és az anyja, Mara is a kezem alatt látta meg a napvilágot. Ők is különlegesek voltak, de hidd el nekem, ez a Csika mindenkin túltesz…
Mindeközben Bori mama az istállóban szemlélte az új jövevényt. Kezében mobil telefon volt. Többször is tárcsázott és a füléhez emelte a mobilt, majd lemondóan sóhajtott egyet. Később a visszaérkező Lali papának újságolta:
- Nem veszi fel ez a lány a telefont. Küldök neki egy sms-t!
És már nyomkodta is a gombokat, majd elküldte az üzenetet:
„Szia Panka! Megszületett Mara kiscsikója!"
Aztán az újszülött felé fordult és mosolyogva monda:
- Látod, Csika, nem tudom elmondani Pankának, hogy egy kicsit előbb jöttél. Biztosan a képregényt olvassa…
Pepi és az iskolatáska
Panka összes osztálytársa közül csak egy volt szimpatikus Pepi számára. Felnézett Tomira és nem csak azért, mert két fejjel magasabb volt nála. Bírta, mert jó fej volt. Ez a jó fej, most éppen szembe jött a járdán. És nem ment el szótlanul Pepi mellett, mint Panka többi fiú osztálytársa. Sőt, egyenesen célba vette mosolyával a kissrácot.
Tomi örömteli ábrázata kétségkívül erőltetettnek, de főleg indokolatlannak tűnt. Nem véletlen hát, hogy Pepi számára is gyanús volt ez a szívélyes közeledés, ám végül hiúsága maga alá gyűrte vele született óvatosságát.
Elvégre nem semmi, hogy egy hetedikes fiú egyáltalán szóba áll vele, a kisiskolással! Az meg, hogy ilyen lelkesen közeledik, egyenesen megható és bizony némi pirosságot kent Pepi amúgy halovány hétfő délutáni orcájára.
- Szia Pepike!
- Hahó, Tomi! - köszönt vissza Pepi és elégedetten nyugtázta néhány nagy arcú osztálytársa irigykedő pillantását.
- Hallom, elutaztok a hétvégén - kezdte Tomi.
- Aha. Pénteken indulunk.
- És hova mentek?
- A tanyára, a nagyiékhoz.
- Ahol a lovarda van? Az király!
- Annak, aki szereti! Én nem vagyok oda érte. Ráadásul jönnek Panka barátnői is.
- Pontosan kik?
- Akik beléptek a klubba.
- Milyen klubba?
- Pankáéba. Lóbarátok fan klub.
- Lóbarátok rajongók? És ki léphet be?
- Aki alaposan ismeri a Lóbarátok képregényt és vágja az összes sztorit. Vizsgázni is kell. Csak az lehet klubtag, aki megfelel az összes ostoba kérdésre.
- Értem - mondta Tomi. Még mindig próbált vidámnak látszani, ám arcán lassacskán mély barázdák szabdalták szét a mosolyt. Köszönt, majd elsietett. Hamarosan úrrá lett rajta az elszántság. És vitte magával a reményt:
- Akkor van még három napom! - gondolta. És jó volt erre gondolnia…
Pepi érezte, hogy itt most valami történt. Valami olyan, ami számára ugyan megfejthetetlen, ám a lényeg az, hogy tényleg jó fej ez a nagyfiú. Tekintetével még követte egy darabig Tomi távozó alakját. Aztán egy vállrándítással lezárta az ügyet.
- Részlet a Lóbarátok című készülő regényből.
A képek a Lóbarátok képregény második sorozatából valók. Rajzolta: Heinrich Marica.
A készülő regény karikatúra-szerűen meséli el a meghökkentő és izgalmas fordulatokkal teli történetet. Kiderül, hogy az emberek gyakran lóvá tesznek, a lovak pedig emberré. A vidám történetet átszövik az emberi és állati kapcsolatok. Humorosan tárja fel a történet, hogy mi is lenne, ha tudnánk beszélgetni az állatokkal. Mi minden tárulhatna fel ebben a kapcsolatban? Talán még abban is előbbre juthatnánk, hogy mi emberek is jobban megértsük egymást. Mert olykor bizony a lovak, kutyák, kecskék és egyéb négylábúak hamarabb dűlőre jutnak egymással, mint az emberek közössége. Ezért is hozhat reményt, ha sikerül lóvá válni. Ilyen varázslat pedig csak gyerekekkel történhet, mert ők azok, akik képesek elhinni és befogadni a csodát.
Sok száz lovardába járó és lovakba beleszerelmesedett tinédzser meséit és álmait meghallgatva született ez a regény. Ők az igazi lóbarátok. És ez az igaz történetük...
Mindezekről, valamint a Lóbarátok képregényről is a képregényhez kapcsolódó Lóbarátok magazinról is olvashatsz bővebben honlapunkről. A SHOP oldalára bekopogtatva pedig tájékozódhatsz a témában készült kiadványokról.
KAPCSOLÓDÓ E-KIADVÁNYOK A SHOP KÍNÁLATÁBÓL
A rejtvényekből összeállított letölthető és kinyomtatható gyűjteményes kiadványok megvásárolhatók honlapunk boltjában.
