Vak tyúk is talál szemet – szól az ismert mondás, amely éppenséggel valamelyik játékos fejtörőnk megfejtése is lehetne. De mi van a vak lóval? Tudtommal róla nem született semmiféle szólás-mondás. De nem csupán rejtvénybe lenne reménytelenül nehéz beleszőni, még a népszerű Lóbarátok képregény sorozatba sem nagyon van helye. Talán mert elsőre mindenki úgy gondolja, hogy a vakság teljesen ellehetetleníti a népszerű négylábú életét. Mert azt még simán elhihető, hogy a vak tyúk is talál szemet, az azonban már elképzelhetetlen számunkra, hogy a vak ló akadályokat ugrik át lovasával a hátán. Talán még akkor sem hinnéd el, ha a saját szemeddel látnád. Mert nem hiszel a csodákban. Pedig elhiheted, mert ez a csoda megtörtént. Érdemes megismerni a szívmelengető és tanulságos történetet.  Igaz mese ez, melynél kitalálni sem lehetne szebbet…

Endo nem volt mindig vak. A ló játékos és kalandos életet élt. Betegség miatt kellett eltávolítani a szemét. Kalandvágyát és játékosságát azonban megőrizte. Erre jött rá lovasa, aki egyben csikókori barátja és társa, akivel együtt nőttek fel. Az ifjú hölgy megérezte, hogy lova csak a szemét veszítette el, a látását nem. Endo ugyanis már a szívével lát és ezt Morgan Wagner megtanulta tőle. Szoros kötelék alakult ki a vak ló és lovasa között. Kapcsolatuk bizalomra és együttműködésre épül. És csodálja őket a világ, pedig ők ketten csak példát mutatnak…

A magas színvonalú lovaglás, a közös munka és tanulás a vak lóval párját ritkító szenzáció. Ez a különleges kapcsolat csak valódi társak között jöhet létre. De vajon ki Endo társa, ki az a lovas, aki a csoda aktív részese és szereplője?
Endo lovasa és társa Morgan Wagner. A hölgy több mint másfél évtizede találkozott először a frissen született kiscsikóval.

– Nagymamám egy kis farmon Appaloosa és Quarter Horse lovakat nevelt. Amikor tizenhárom éves lettem, azt mondta: válasszak magamnak egy kiscsikót. A legkisebbek között volt Endo és én őt választottam. Talán azért, mert más volt, mint a többiek…

Az évek alatt alaposan megismerték egymást, ami ló és lovas között lehetséges, azt mind együtt élték át és közösen tanulták meg. A mindig vidám, játékos és kalandvágyó ló szemét súlyos betegség támadta meg. Életben maradása érdekében nem volt más választás: mindkét szemét eltávolították. Vajon mit tehet ilyenkor az ember, hová fordulhat tanácsért?

– Az állatorvosok sem tudtak sokat a teljesen vak lovak viselkedéséről. Csak arra figyelmeztettek, hogy nagy odafigyelést igényel a tartás, óvatosságra van szükség, gondosan kell kialakítani a ló környezetét. Általában úgy vélik, hogy a látását vesztett ló kedvetlen lesz és nem képes normális napi életet élni. Endo azonban megmutatta, hogy nem adja fel, képes alkalmazkodni és tanulni a drámaian megváltozott helyzetben is…

A vak ló nevelése
Morgan naponta érzékelte, hogy lova lényegében semmit sem változott, kalandvágya és játékossága hajtotta előre, folyamatosan tágította lehetőségeinek határait. Fülelt, szagolt és ha éppen arra volt szükség, akkor az orrával tapogatózott. Mikor odáig vezette a példamutató igyekezet, hogy egyedül képes volt kinyitni egy ajtót, Morgan megértette: vak lova nem ismer lehetetlent, nem akar lemondani semmiről, amit megkaphat az élettől. És ezzel Endo képletesen is ajtót nyitott – a világra.

Az ifjú hölgy megérezte, hogy lova csak a szemét vesztette el, a látását nem. Endo ugyanis már a szívével látott és ezt Morgan megtanulta tőle. Szoros kötelék alakult ki a vak ló és lovasa között. Társak lettek és viszonyuk alapja a bizalom lett.

A vak ló
A lovas hölgy rájött, hogy felfedezett valamit, amit még soha senki sem látott. A felismerés új távlatokat nyitott: Morgan Wagner számára fontos lett, hogy széles körben megossza tapasztalatait, bemutassa a közös munka eredményét és példát mutasson. Így emlékszik a kezdetekre:

– Először azt a tévhitet kellett eloszlatni, hogy Endo vakon nem élhet normális és boldog életet. A témában fellelhető irodalom nem tesz különbséget a gyengén látó ló és a vak ló között. Nekem viszont lehetőségem volt az évek során aprólékosan feltérképezni a különbséget a kisebb és a nagyobb méretekben korlátozott látás és a teljes vakság között…

Mikor már nagyos súlyosan károsodott Endo látása, még akkor is érzékelt valamit, látott árnyakat, megjelentek előtte ismerős formák és mivel korábban látott, képes volt azokat kisebb-nagyobb mértékben azonosítani. Szemének elvesztése azonban vizuálisan teljesen elvágta a külvilágtól. Ez alapvetően új helyzet, amelyhez nagyon nehéz alkalmazkodni, amelyben az érzékszervek átprogramozásával újra kell tanulni a külvilág érzékelését. Az elején mindez megrázóan nehéz és körülményes, hiszen eleinte még az egyszerű mozgás nehézkes. Így aztán szó szerint az első lépések lehettek a legnehezebbek Endo számára. Ám amikor visszanyerte szabályos mozgását, testi egyensúlyát, lelkileg is megerősödött és attól kezdve az önbizalma is megnőtt…

Endo azóta nagy utat járt be. Igyekezete azonnal megmutatkozott, hiszen már néhány órával a műtét után megélénkült, megmutatkozott mozgásigénye. Erős akarata végig segítette a nehéz úton. Lépésről lépésre megtanulta mindazt, ami ahhoz kellett, hogy kiszabadulhasson az istálló fogságából. Ráérzett a tanulás ízére, így aztán a szabadban is gyorsan haladt. Megtanulta a fák és bokrok illatát és kiszagolta a kerítést. A számára láthatatlan világ egy másik szeletét a fülével érzékelte, de tájékoztatta a szél és az árnyék is. Minden, ami történt, az együttérzésből fakadt, kísérletként indult és mára kalandos játék lett belőle…

– Különleges élmény megfigyelni Endo viselkedését például más lovak társaságában – mondja Morgan Wagner. – Csatlakozik hozzájuk, játszik velük, messziről nézve alig van különbség köztük. Megfigyelhető, hogy Endo gyakrabban megáll, a fülét hegyezi, kicsit olyan, mintha kis kakas ülne a fején, miközben a helyes irányt fürkészi. Néha vakmerően felgyorsul, aztán elbizonytalanodva lefékez, fülel és szaglászik. Sokat tanul a többi lótól: hallja a lódobogást, megérzi a lovak lélegzetét, érzi testük hőmérsékletét és illatát. A jelek alapján egyértelmű, hogy vakon is kommunikál a lovakkal. Ez pedig további erőt ad neki és reményt ahhoz, hogy bátran keresheti az újabb és újabb kalandokat…

A vak ló és lovasa
A közös munka meghozta gyümölcsét: Morgan és Endo, a páratlan páros, bemutatók során bizonyította, nincs előttük akadály. Eljutottak híres lovas farmok rendezvényeire, műsort adtak Las Vegasban és kanadai lovas színházban is bemutatkoztak. A szakmai ismertető előadások és lovas műsorok mellett iskolás csoportok is megcsodálhatták a páratlan páros lélegzetelállító bemutatóját. Különösen népszerűek a tájékozódási képességeket bemutató gyakorlatok és a gyors vágták. Endo ugyanis különösen kedveli a sebességet, szeret féktelenül vágtatni.

A napi munka Endo számára játék, a tanulás pedig a legnagyobb kaland. Hangokkal adott tájékoztatás alapján a vak ló biztonságosan lép át akadályokat és már kisebb ugrásokra is képes… Közös munkájuk során a legfontosabb szempont mindig is a biztonság volt. Morgan Wagner szerint a bátorság és kalandvágy önmagában kevés, a vakmerőség nem vezet sikerre, sokkal inkább aprólékos tanulásra, lassan és biztonságos körülmények között megszerzett rutinra van szükség…

lovas a vakl ó hátán
Endo kalandos életéhez hozzá tartozik a sok utazás, amely kétségkívül az egyik legnagyobb kihívás a vak ló számára. Hamar megbarátkozott a lószállítóval, megtanulta a bejárást, hangjelzésekkel utasítva jól eligazodik a feljárón. Az út során azonban nem könnyű számára megtartani az egyensúlyt. Mára ezt is megszokta, de a megérkezés után sem problémamentes az élet, hiszen a megszokott istálló helyett új lakóhelyet kell megismernie. Társával erre is megtalálták a megfelelő módszert: Morgan kötőfékkel vezetve, közvetlenül a fal mellett sétáltatva többször is megmutatja lovának új szálláshelyét. Aztán elengedi egyedül néhány lépésnyi távolságba, ahonnan Endo visszajön hozzá. Aztán kicsit messzebb sétál el egyedül és onnan jön vissza. És így megy ez tovább, egészen addig, míg nem képes egyedül elfoglalni helyét az istállóban. Ez a tanulási folyamat nem egyszer órákig is eltarthat, de megspórolhatatlan, hiszen a ló biztonságát szolgálja…

Összefonódó életüket Morgan Wagner így értékeli: – A közös munka, játék és tanulás nem elfecsérelt idő, hiszen számomra is hihetetlen erőt ad együttlétünk minden perce. Endo példája és a közös munka távol tartja a depressziót, elűzi a reménytelenséget. Hiszen annál reménytelenebb helyzetbe nem nagyon kerülhet valaki, mint egy megvakult ló. És én megtapasztaltam, hogy ebből a helyzetből is van kiút: Endo bebizonyította számomra, hogy nincs lehetetlen. Képes volt félelem nélkül szembe nézni valamennyi reménytelennek tűnő helyzettel és lépésről lépésre győzött. Szerencsés vagyok, hogy részese lehetek mindennek, hogy a bizalmába fogadott és kísérhetem ezen a különleges úton. Példát mutatott és társának fogadott…

Endo és Morgan Wagner történetének tanulságait hosszan sorolhatnánk. Amit tettek és folytatnak, példamutató. Kapcsolatukban titkokat sejtünk, pedig viszonyok inkább titkokat tár fel számunkra. És ezeket a titkokat leegyszerűsítve átnyújtják nekünk, hogy tanulhassunk belőle bizalmat és együttműködést. Mert lerről van szó, igazából ez a nagy titok…